Mese, mítosz - egyenlőség a fajokkal (kommunikáció az állatokkal stb), a nagy egész részeként.
Történelem, tények - már felette vagyunk a világnak, az állatok alacsonyabb rendűek, aki beszélni tud velük az pedig buggyantnak számít.

https://soundcloud.com/caminorojo/tamborcito

A végéhez közeledik az utazás a külső/belső vadonban. Annyi nap maradt amit már akaratlanul is számol az ember, apropó, eddig két alkalommal töltöttem a tíz rugós imádni valóan régi Nokia telefonomon, igaz, nem használom semmire. A helyi haverjaim persze mindig próbálnak rábeszélni de mondom nekik, hogy ha az utcán nem tudjuk megoldani akkor nem kár érte. Itt mivel kevesebb idő van rá, a nap nagyon gyorsan felszökken az itteni otthonom fölé. Nagyjából tízkor kezdett, végre, felhők nélkül, úgy istenesen sütni a nap. 40-50 percet meditáltam, közben alaposan leizzadtam. Még sose éreztem,hogy a napfény a tenyeremet is kifejezetten melegíti,vagyis úgy kellemesen égeti. Valahogy itt mégsem égtem még meg eddig, a relatív magas páratartalom miatt sokkal magasabbnak tűnik a hőmérséklet, de igazság szerint,ahogy hallom most a hőmérséklet az újabb probléma, amellett hogy hirtelen, egynél többre nőtt az egy főre eső derék magyar természetvédő. Jó persze ha a hétvégén vihar lesz, akkor megszakítjuk adásunkat. Tízkor kezd el erősen tűzni, és dél környékén kerül pont a fejünk fölé. Aztán úgy kettőig altívan a másik oldalt. Aztán narancsosodik, pirosodik, és vége. Hihetetlenek egyébként itt a napfelkelték és a naplementék. Ma láttam az első motorbalesetet, két motoros a sarkon összecsúszott, nyilván az egyiken ketten, a másikon hárman. Érdekes módon a NYILVÁN azonnal előugró harag dacára nem kezdtek el őrjöngeni. Ilyet még nem láttam, mert ez a szemem előtt volt. Az egészben az a legkeményebb, hogy az egyik csaj sántított a járda padkáig, aztán kész. Ennyi volt a baleseti. És kurva nagyot estek! A saroktól hozzám képest az ellenkező irányba hat házzal odébb a rendőrség pókerarccal tolta, ezt alig hittem. Kimentem kajáért és mire visszajöttem már volt egy rendőr és éppen hallgatta feltehetőleg a két oldal egy-egy hölgytagját. Nem matekozták túl a dolgot. Atyaég, pedig akkorát puffantak,més olyan gyorsan... Ideges volt mindenki de nagy késelőrángatós hangulat nem volt. Húsz perc múlva az írmagja is eltűnt a horzsolós közjátéknak. Újfent meglepődtem mennyire másképp reagálnak itt hasonló helyzetekre. Jó, később kicsit odament a rendőr, kb bandázni, meg hogy a csajok ne stresszeljék túl. Itt egyébként amellett hogy nagyon gyorsan es hatarozottan vezetnrk, amit azert sok mas helyen is lehet latni, van valami igazan helyi stilus, amit nem is tudnek korulirni sem konnyen. Beul az ember a motocarba, elindul az arc, es egybol erezni, hogy most akkor ő a góré. Es ugy is mozog. Mert itt ezzel kell vezetniuk es ezzel tudnak vezetni.
Meg a belvarosban is ismeretlen az anyazas,ott a legkannibalabb, es az kimerul a dudalasban, amit jelzesnel amugy is imadnak, szoval ki tudja, csak ezt hasznaljak ugy,hogy kozben lathatolag nem megy bel fennuk ,azaz fel bennuk ket percenkent a pumpa. Két nap alatt kétszer fordult elő, hogy kerestem valamit, leírtam egy magamhoz kepest is irreálisan nagy kört,és NYILVÁN az origo ponttol par lepesre volt mindket esetben,csak hat nem arra indultam el. Es mind a ket alkalommal teljesen elmerultem a hely hamgulataban, eszembe se jutott semmi csak ugy benne voltam. Itt azert ugy kozlekednek,hogy itt mindenki figyel, az nem igazán opció, hogy kovet rugdosva hallgatja a ganxsta rapet a zebran mert kurvara nem fognak fekezni SE. Itt ugyanis nem a gyalogosoknak van igazuk, hanem akinrk amilyen vasa van,maszerint szólhat bele az utca alakulasaban. De mondom,ok soha nem veszekszenek, es nem szologwtnak be egymasnak, ezt a tahó stilust sok mas szornyuseg mellett amit tart karokkal befogadtak,mszerencsere meg nem invitálták meg. Ma lattam ket helyi keletiparti bészbólsatyeszos, nagyonadjaapám stílusú arcot, de meg bennuk is volt valami artatlan.
Ja, egy vicces sztori az elvonulasom vege fele. Ha,arabb nem akartam elmeselni, hogy ne paraztassak senkit, foleg tok feleslegesen.
A Pride fesztivalon, ahol , ugyan ki nem mondva de meg a barataimat is megoszto kepek keszultek, volt egy nagyon sulyos beszelgetesem. Aki latta a Kigyó ölelése cimu filmet, kb hasonloan oklendeztetos dolog volt, csak sokkal viccesebb. Egy csavo odajon, elkezd magyarazni. Termeszetesen teljesen remenytelen dolog megertetni vele hogy kurvara nem beszelek spanyolul, vagy ezzel a megertessel barmit is csillapitani a lenduleten. Szoval elkezdi hogy ő mar latott engem itt randalirozgatni. Na mondom tok erdekes, valoban, ITT ÉLEK , ha nem is orokre, szoval taps a felfedezonek. Es akkor kerdezi hogy mi van a sámánokkal, csípem őket. Nagyon, mondom. Erre elsötétült arccal blekezd valami olyasmibe,amit eletem elso latin ganxsta hip hop lemezrmre siman vagatlanul feltennem mint introt, hogy ő karpedig nem szereti a samanokat es a samanok nem jok. Es hogy kurvara nem kellene baratkozzak veluk. Es hogy o amugy ilyen civil rendor ugynok, mutat egy jelvenyt. Es hogy ő latja itt a shipibokat de nem birja a burajukat, es az se tetszik neki hogy a kulfoldieket ez erdekli.
Itt kezdtem el fantazialni,hogy ha meg masnap is errefele fogom latni,istenemre elmegyek a cukraszdaba (itt azert az se hetkoznapi,hogy szofisztikaltan fejezzem ki magam) , és süttetek neki egy egyméteres csokifaszt.
Akkor,hogy kicsit visszaporgessuk az esemenyeket mondom meg egyszer a sztorit az elejetol: egy idiota reszeg fasz odajon hozzam. Itt is isznak az emberek ,sajnos,de szerintem tavolrol sem annyit mint Europaban, es meg itt a kuvarosban is ritka a tamolygo ember. Ez itt egesz egyszeruen nem nagyon megy,
Szoval odajon a csavo annyira bebaszva, hogy a mondat kozepen meg kell allnia,egy relokésönre hogy hol a szarban van, odajön, es egy fel oraig magyaraz nekem,maztan valami nagyon kreten dologgal probal itt ijesztgetni. Ki a szart erdekel hogy egy ilyen utolso szerencsetlen fasz mit gondol a samanokrol. Hogy mondjak valami nemkúl dolgot,ha nem lennenek a samanok senki nem jonne ide es a varosban a masodik nap a sult banan meg a paiché melle az eloszor tul dokat okoskodoak vegtagjai az olajos hordos grill racson. Szoval nagyon vicces is volt, hat nagyon jol ereztem magam a fesztivalon, ez amugy a legvegen volt, aztan odajon hozzam lathatolag a sajat orszaga torvenyeivel sem tisztaban levo, hullareszeg,arrogans paraszt, akit nem lehet levakarni, aztan ebben az ordenare alja reszeg diszno stilusban kiosz arrol,mhogy o nem szereti a samanokat,es NE baratkozzak veluk. Naná. Ő volt az egyetlen agressziv ember amiota megjottem. El akartam koszonni, o meg utanam jonni magyarazni, de inkabb maradtam mert lattam hogy odsze fog esni szent igyekezeteben hogy megtisztitsa az Ő utcait az olyansfajta sopredektol akik a helyi erdei sopredekkel cimboralnak.
Aztan a nagy ugynokrol kiderult, mert gyakran jarok arra hogy minden nap ott ul a szobor toveben. Igazi James Bond, sose jonnel ra igaz? Szoval amolyan hivatásos park őr. De nem is, valojaban az utca lrlkiismerete. Muhaha.
A valoban rendorokrol annyit hogy vagy teljesen passzivak, vagy tok jofejek. Nekik is lehet koszonni peldaul. Jo, nem ugy mintha eppen egy Ice T filmben probalna a fohos eleg udvariasan kinalni fel a nemiszervet etkezesre a kedves biztos urnak. Szoval oket azert itt tiszteletben tartjak. Meg azert ahhoz kepest hogy egy nem egeszen felmillios varos (allitolag a bodevaros, a "másik valóság" csakugyan ennyi embert számlál), kifejezetten sok katona van, es mindenkinel geppityuk. Oket foleg hivatalos epuletek elott latni, meg itt ott. A rendorok is el vannak azert latva rendesen. De itt meg ok is jo arcok. Vagy legrosszabb esetben semmilyenek. Azert lehet rajtuk latni a megtortseget, hogy a bodevaros ifju , nem tul sikeres dinnye tolvajat ki akarjak mosni a "bűnből" rendor lesz, aztan jarhat ki basztatni a rokonait, meg kemenykedni azokkal akikkel addig egy oldalon volt. Ez azert ki tudja irtani a lelket. Sok arcon ezt latni,ma katonakrn foleg, a rendorok vagy ilyenek, vagy fiatalabbak, jofejebbek. En itt a kornyeken ahol elek par utcan belul mozgok, de estenkent mindrnkinrk koszonok. Rettento mehlepo gondolom hogx kivetel nelkul mind koszonnek. Ez ahogy tobbszor irtam rola nem azokkal van tele akik az "otthoni" karesszal a kezukben, a tartalmaval amiert soha az eletben semmit nem tettek azt a latszatot keltik mintha valamelyik saman megvuruzsolta volna es most azt hiszi hogy Hollywoodban vannak, vagy akik ilyen igazi fizikai eroszak mentes Django filmforgatason erzik magukat, es ugy is viselkednek. De itt a helyiek is masok, ez is egy varosresz, es karakteresen mas mint a tobbi. Van egy hely amit felfedeztem ket het gyumolcs, kajaelfelejtháromnapraaztánkurvárameglepődikamikorazaidsrőlkérdezik után egy islen sütögetős büfét, par utcara. Na azon az uton kisertenek neha ezek a szegeny helyi kutyak. Nagyon rosszul neznek ki a kobor allatok a szemet eves miatt. Es hat azert el lehet kepzelni mi jatszodik egy alapvetoen a kutyaktol eszelosen parazo embert amikor jarmi kelni kenytelen koztuk. Remelem egyszer az eletben senki nem akar valami nagyon furfangos, sosehallott tanacsot adni arrol hogyan kelleNe erezzem magam az ebekkel. Felek toluk. Ez van. Ezeknek a kutyaknak a nagyja alig agressziv,mcsak egy kis teruleti rendezkedes, amennyihrz kedvuk, erejuk van, nem vadolom mert ugatnak, erdekes modon, pedig ritkan gondolok egy percen belul annyi szornyusegre mint amikor folyamatos kutyaugatassal csapat az élet. Szoval legalabb ilyenkor hadd rendezkedjenek ok is kicsit, akarhogy is nez ki. Sajnos ok az allapotuknal fogva erinthetetlenek,szo szerint. Igen, akar a bibliabol is ismeros lehrt a statusz. Igazi "újdonság" az elet,ugyebar.
De ha valami oknal fogva, es egy parazo ember ezt nem tudja szamitason kibpvul helyezni,az egyik tenni akar valami nagyot, es mondjuk megharap, akkor az allapotuknal fogva az az elso,hogy a szomszedbol ker egy fureszt,itt ugyis minden masodik hazban szerelnek, csak hogy jobban fogjon kivsit leonti maracuya lével, és tőből lefureszeli mielott hazaer. Tenyleg. De persze eddig minden jo volt. Csak mondom, vannak nonszensz dolgaim nekem is. Ha esetleg ezen most valaki látszolag meg akarna lepodni.
Este a vilag leglazabb arcaval jottem haza. Beszalltam a motocarba, into, "yo maaan" es elindul. A telojarol vereti a funkyt, es sokkal gyorsabban es veszelyesebben, kostolgatosabban vezet mint masok, kozben villazik, labbal ramozdulgat kanyarokra, ilyen super laza mackós ganxsta tánc, csak eppen egy amugy eleg harapos motorral vereti. Itt tenyleg egeszen komikus amikor egy idos hazaspar, vagy ket 16eves lany is felszallnak egy hozzajuk kepest irracionalisan nagy es csapatós motorra. Itt van azert jobb ut is ahol lehet huzatni, de ilyen szofisztikalt szarokkal itt nem lehet frenkizni. Mrg ket eve robogok is alig voltak, most azok is vannak sok helyen, de csak ott ahol jobbak az utak. Szoval mondjuk a "belvarosiak" elkezdtek robogozni. Amugy a hazigazdaim es, nagyjabol a szuleim eletkoraban is akkora motoron mennek el piacra, hogy en ilyenre soha nem mertem elotte felszallni, de meg fantazialni se. Imadjak a motorokat. Este annyira tetszett, van egy hosszu , relative jobb ut a repter fele, ilyen szeles, es annak a kozepe tajt van egy ilyen 'helyi pecsa', valami helyi híres banda.

Ut kozben a helyi arcok ezekkel a baszott durva motorokkal mentek, hosszan, gyorsan, felallva' de kozben nevettek, szoval nem ez az "anyád szeme lattara csinallak meg"-tipus. Volt valami nagyon kellemes szabadsag ize, fel tudom idezni de elmondani bajosan. Szoval volt ez a banda. Elég híres lehetett, a csajoktól hallottam, ők meg a haverjuktól, de o is csak a banda nevet tudta. Mindenesetre a taxis kapasbol vagta a dolgot. Es utkozben amiket figurazott, atyaeg, annyira sajnaltam, amikor elhajtott, es meg akkor is volt egy egy lazázód belepozolás menet kozben, mert volt meg egy tizes a zsebemben, es azt krllett volna mondani hogy hajtson tovabb, tokom tudja, valahova a varosban, aztan hozzon vissza. Nem tul valoszinu hogy elokerul meg. Ez a hazaut csucs volt vele, ugy hogy kozben nem csak az en fogalmaim szerint , hanem lathatoan a helyeikhez kepest is eszelos gyorsan hajto srac vegigmenőzte. Valahol egy utcán álló csávót pantomimszerűen ravezette, hogy egy muveszien elkepzelt valosagban hova tehetne a fejet mikozben azt mondja hogy honolulu. Utana figyeltem a csavot es nem nevetetett , de hat ki tudja, valoszinuleg a haverja volt. Mivel ok amugy is hasznalnak kezjeleket, onnantol nem vehettem biztosra, hogy közlekedéssel vagy az apatejszervízzel kapcsolatos az eppen, motoron, motorral eloadott improvizacios szinhaz. Nagyon nagy volt az arc.
Este eszegettem a poharamból. Tenyleg a poharam ettem, itt is van kokusz, es mivel a masik nagy lelohely kornyeken, del kelet Azsiaban mrg nrm jartam, nagyon tetszik is itt.
Holnap pedig az utolso este Adelitával és Joséval..... Öveket becsatolni.

Ahogy többször céloztam rá, Iquitos egyben, úgy ahogy van nem éppen egy Disneyland. Nem vételtenül szeretnek az ideutazók szelektálgatni a valóság-szeletkék közt. Tiszta szerencse, hogy állítólag mindenki szembesülni meg elfogadni jön. Csak tudnám mit.
Én sokat írok a városban töltött időmről is, egyrészt mert fontosnak találom, másrészt pedig, ahogy utaltam rá, senki sem jön ide úgy, hogy reptérről leszáll, verdába be, verdából terepjAróba be, onnan csónakba, egy hónap darálás a dzsungelben, vissza a csónakba, dzsippbe, taxiba,mrepülőbe és haza. Valahogy , és ennek nem lehet kizárólagos oka a költséghatékonyság, mindenki elidőzik itt. Sok szépet és sok csúnyát is hallottam Iquitosról és az itteni dolgokról, kizárólag olyanokról akik még soha nem jártak itt. Mindkettőről sokat fogok mesélni. Technikai okokból egy iPaddel nem megy nekem a blogozás,mde otthon ez is lesz, vadiúj, a nevem alatt, amennyire lehet vágatlanul.
Késő este mielőtt elbúcsúztam volna a helyi haverjaimtól, és egy übercuki francia csajtól, kis fordítási rásegítéssel mindom a haveromnak (valóban sokat lógunk együtt, és igen, valóban keveset értünk szavakból), hogy nagyon szeretem az utcákat itt. Az első héten a mindennapi imádságaim mellett a napom egy részét, ha itt voltam éppen és nem a dzsungelben, azzal töltöttem, hogy sétáltam mindenfelé, általában nyüzsgő, nem túl reprezentatív, kurvahangos helyeken, és gitároztam, és énekeltem. Ja igen, és még kicsit bele is táncoltam a ritmusba. Lehet, hogy ez így elég szélütötten hangzik, mondom a csajnak aki segít forditani, de nagyon szeretem ezt itt. Sétálni a lepukkant, hangos, nyüzsgő utcákon és zenélni.
Erre mondott valamit a srác, amiért az egész előzményt leírtam. Hogy mit is jelent a vágatlan változat ebből a helyből, amitől a szállodák és az irodák segítségével korlátlan ideig lehet izolálódni. Legtöbb ember ii t hátizsákját se tenne le, vagy lefertőtlenitene az utcát a motyój alatt.
Azt mondja nrm hülyeség ez. Merthogy, folytatja, ha az utcán mész állandóan vibrál, nagyon erősen. És állandóan történik valami. És ez mindig hatással van rád. És ha nyitva van a szíved akkor az utca fog zenélni belőle.
Itt azért egy percre elhallgattak és elgondolkodtam....

Ehhez képest zúgó fejjel ébredtem reggel, úgy adódott, hogy éjjel hazajöttem Adelától, annyira megszerettem a helyet és a gazdáit ahol élek, hogy egész egyszerűen szeretek itt lenni. Ez van. Az út nem volt rövid, volt idő kivsit a menetszéllel felvenni a boogiet. Ebből kifolyólag aztán valami rekord korán (és nyilván nem feküdtem le azonnal, amikor amúgy nem kicsit későn hazaértem) keltem, "halálosan kipihenve". Amúgy nagyon jó volt a hazaút és jó volt ez az újdonság is. Éhes voltam reggel, elondultam papayát vadászni. Azt nem olyan könnyű itt, mert nahyon kis idő telik el az éppen azzal a minimálissal éretlenebb ami végül is az egesz örömét elbassza, vagy pedig , főleg ha ütődött, magyon gyorsan túlérik. Amit azért itt mégse, köszi. Ez jól helyretette a gyomrom, naplóztam, meditáltam, edzettem, vAlaszoltam pár levélre (kérdezték páran, "hogyhogy itt még erre is van időm, milyen lehet akkor az egész", de elárulom , itt aztán végképp csakis arra van sok időm amire kedvem van fordítani. A többi mese.), és hirtelen dél lett. Az elmúlt napokban kifejezetten sokat esett, és a felhők miatt, ha a hőmérséklet mit sem változott, az a drága jó tűző nap elmaradt. Itt ha süt a nap, úgy fél tíz, tíztől délután négyig ha nem visel napszemüveget az ember akkor állandoan hunyorog az erős naptól. A helyiek nyilván kivételek, ők a hely energiamezejéhez tartoznak. Természetsen azt nem hoztam, de elárultam a napokban a lányoknak még egy okot amiért okos dolog ez a fejkendő. Biztos vérig sértek majd pár Suicidal Tendencies rajongót, de ezt kurvára nem nagyvárosi bűnözők találták ki, hanem ez a síksági indiánoktól jön. Akik, ahogy szentemberek, úgy hülyék se voltak. A fejkendőt, legalább is ahogy én szeretem viselni, ha az ember még kényelmesen kicsit lejjebb húzza, mint ahogy a Baywatch ellenállhatatlanul cuki kiményfiúi tették az édes fejpántjaikkal, akkor éppen eltakarja a napot. És viszlát hunyorgás. Na.
Oldalról amúg is cak naplementekor érné, és akkor már nem vészes. Jól esett izzadni. Vagy két óra vált köddé így a Beleni piacon. Nem találtam az egyik haveromat, kicsit indulás előtt körülnéztem. Ő semmit nem akar nekem eladni, ami figyelembe véve a helyi attitűdöz, és annak a tényét hogy a játékot egy piacon játsszuk, elég menő.
Vagy húsz perce voltam itthon megettem a papaya felét, ennek egyszerűen nem fért volna az egésze belém, és ket gyerek bekukucskált az ajtón. Ahogy mondtam a nappalim ajtaja az utcára nyilik. És általában nyitva van. Aztán elkezdtek beszélni, de annyit, hiába mondtam hogy kibaszottul nem értem, nem beszélek spanyolul. Olyan kedélyesen de már majdnem szétugrasztottam őket amikor integettek, és annyit mondtak hogy gitarra vagy valami ilyesmi. És akkor vettem észre hogy ajtónyitás közben az utcán felejtettem a gitáromat, tok nélkül.
Nyilván pironkodtam magam előtt utána rendesen. :)))
Utána volt egy nagyon vicces, kellemes találkozóm, de ez titok. ;) Utána kaja, ücsörögtem a nyitott ajtóban, gitározgattam, még nyomtam pár szériát és elindultam a központba. Vagy 15-16 utcára lakom onnan, amik ha nem is hosszúak, és habár szeretek, sőt tudok is gyalogolni, ez olyan irdatlan időkiesés, amiért megéri a riksásoktól előre megkérdezni mennyi az annyi. Ha késő este innen megyek a központba, nagyjából két (amúgy három)száz forintnak megfelelő helyi pénzt kérnek, Itt azért amúgy is meg kell kérdezni. Adela felé este a srác olyan átéléssel esküdözött, hogy az amúgy pontos, és spanyol nyelvű leírásból kajakra beveszi a helyet, hogy végül kurvára eltévedtünk, elbaszott egy csomó időt, ami miatt hamar átlényegültem Adelánál, és ennek fejébe még a végén kétszer annyit akart. Mert az út. Amit vagy ötször félretájolt, és bocsánat ha nem ismerem minden részét Iquitosnak. Ilyenkor az ember egy kicsit úgyis ad még, fe kétszer annyit kérni, mert egy kis környéken forgott körbe körbe még itt is egy vicc. Szóval kérdezni kell. Mondtam neki, hogy gringó vagyok nem idióta, így is többet kap mint amit meg beszéltünk de ezt a kétszer annyi baromságot felejtse el. Végül belátta. Na szóval nagynéha azért ilyen is van, de aki kérdez és legalább nagy vonalakban ismeri a terepet (az minden alkalommal egy újabb vizsga az utcán, ami az első pár nap alatt általában bátrabb összeggel szerzi meg),annak csak kérdeznie kell és minden rendben. Még közepesebb boltokban sincsenek rögzített árak. Szóval képbe kell lenni. Azért meg bőségesen kifizeti az elején az ember a tandíjat, aztán ha érdekli a dolog belejön.
A házigazdáimról annyit hogy amikor Senora Gildának megemlítettem, hogy eljön hozzám egy ismerősöm, ragaszkodott hozzá, hogy előtte pluszba kitakarítson. Annyira kedves volt. Megmondom, hogy találkozom valakivel, és ez az első ami az eszébe jut. Aztán később messengeren megköszönöm neki (isten áldja a ferdítőprogramokat) , visszaír, hogy szeretnék ha családtagnak érezném magam.
Elég verbális vagyok, mint ismert, de a kérdésre, hogy mikor áll el a szavam, és vagyok képtelen bármit is mondani arról ami érint, és ahogy érint, azok az ilyen pillanatok. Mondhatnám,hogy idegenek a világ másik végéről, bérelek tőlük egy kis lakást, de a helyzet, hogy valóban így is érzek. Nem tudom elmondani milyen jófejek.

Később kimentem a partra bandázni a helyi haverjaimmal meg kicsit zenélni. Két kisgyerek teljes extázisban kóstolgatott, hogy mi lenne ha. Próbáltam elmagyarázni, és hát igazán reméltem hogy simeresen, hogy vigyázzanak rá. Aztán valahogy kértek, hogy játsszak valamit. A közös nyelv hiánya nagyon egyenessé teszi a dolgokat. Ha itt nem tudod húsz különböző kifejezessel elmondani mennyire odáig vagy egy nőért, akkor VALÓBAN tenned kell érte hogy jól érezze magát. Nem véletlen hogy a helyiek nem vegyülnek a külföldiekkel semmilyen férfi-női dologgal. Illetve, a helyi nők nem vegyülnek a külföldiekkel, a helyi srácok meg egyáltalan nem érdeklik a külföldi csajokat. A gyerekekre visszatérve, gondolkodtam, hogy atyaég, ezek itt érteni is fogják, de akkor most mit játsszak ami esetleg nekik is tetszik. Nagyon tetszett nekik. Időközben persze a közeli padokon az addig gondolom fontos dolgaik miatt fel-alá rohangalo helyi csajok lettek idovel lathatoan tobben. Aztan két apuka odajött és nézték mosolyogva a táncoló gyerekeiket. Itt azert azta helyiek is eszreveszik, hogy ket gyerek fel oraja nyuzza a gitaromat, aztan nekik jatszok. Itt a csajok eszmeletlen femininek, soha nem jonnenek oda hogy hello Ines vagyok, de a padrol figyeltek meg kuncogtak. Aztán a faterok is leültek, kicsit beszélgettünk. Legalább is addig amíg oda nem lépett egy tíz év körüli olyan felnőttes, egészen szurós tekintetű gyerek. Valami helyi izét árult, asszem rágó, vagy valami kekszes csoki. Nem egy tétel volt, ki akartam fizetni amennyit mondott, egy gyerekkel egyszerűen nem lehet ilyenen vitatkozni , erre odaszóltak a szülők, hogy ne szopasson már, a két gyereknek akarom adni akik játszottak a gitárommal (nem az ő gyerekeik voltak). Aztán úgy és amennyire ment beszélgettünk. Az egyikőjük szintén zenész, holnap délután találkozunk a parton. És igen, el tudta magyarázni este tízkor, hogy ez szív kérdése, és no para, értjük egymást, ha akarjuk. Ja igen, itt azért hat éves kortól kb már nincs este nyolcas pizsi fellövés. Itt elég sokáig fennmaradnak az emberek, és a kajaárusoknál még hajnalban is van egy kis helyi klubozás. Erről jut eszembe, van egy hely amit egy nagyon aranyos idős néni, és az unokája, egy 14körüli fiú üzemeltet. Olyan helyi hamburgert csinálnak, hogy beszarás. Igen, néha itt is jól esik az amúgy nagyon ritka pékáru (annál ritkábban csak a sajtok). Olyan de olyan finomat csinálnak,hogy őrület, és a helyi stílusnak megfelelően még akkor is pakolta, amikor már én nem értettem,hogy ezt hova. ,mindegy, megcsinálta. Az persze vicces, hogy a helyiek értik hogy vegetáriánus, és tudják is hogy ez mi, amúgy sem hülyék, és nem szépen de nagyon egyenesen nyilván el tudom mondani, hogy kurvára nem kérek húst, de ezt egyedül ezen a helyen értették meg eddig, úgy, hogy annak megfelelően nem kellett beszólni, hogy nem, tényleg nem, azt légyszi ne, tudod vega vagyok. De valami rózsaszínes helyi felvágottat azért még ők is mindig bepróbálnak. Az enyemhez hasonló egyszerűséggel egyszer egy helyi esküdözött, hogy ebben TÉNYLEG nincs hús. Szakadtam. Hazafele jövet megint rácsodálkoztam micsoda ajándékot kapok én itt. Vannak azért über súlyos, gyakorlatilag elfogadhatatlan dolgok, és nagyon, nagyon-nagyon sok minden néz ki tényleg ultra-szarul, amiket nem lehet egész egyszerűen kezelni. Nem kezdek hatásvadász sztorikba, de a hulladékon élő kóbor állatok olyan súlyosan néznek ki, hogy az állhatatlan. Igaz, én nagyon érzékeny vagyok az ember okozta állat szenvedésekre.
Szóval nem egy leányálom, hacsak nem torlaszolja el minden igazi dologtól magát az ember egy elegáns szállodában. De hihetrtlenül áldásosztós.
Még a parton találkoztam egy vicces lánnyal, tiszta volt a ruhája, jól nézett ki, de fülhallgatóval a fülében az egyik utcai árus haverom mellett a földön feküdt. Aztán megszólított, beszélt angolul, nagyon vicces volt, meg az árud srácnak így komplikáltabb sztorikat is el tudtam mondani.
Van azért Belenből pár helyi haverom akik jól beszélnek angolul, de ez itt ritka. Ezen a kontinensen senki nincs igazán rászorulva az angolra. Bandáztunk, aztán monfta a csaj hogy szomjas, erre gondoltam egyet elszaladtam a sarokra, és az egyik utcai árustól hoztam négy üdítőt, a haverjaim szerint maracuját, amin tök meglepődtek. Örültek, nyilván. Ifőközbrn egy nagyon cukker francia csaj is odajött haverkodni, Denadára gondoltam azonnal, nyilván. Onnan haza, ki a kajáért, másik fél papaya majsz-majsz és vége a napnak. Szemben a kocsmaban nyilván most kezdtk az ivás és a táncolás mellett tapsolni is. Arról kár meseltem mennyire szeretik a hangerőt. Lehet hogy a halk zene itt olyan, hogy biztos pedofil a csávó azért, vagy valami pszichopata. Meséltem már milyet röhögtem az ajtóban relaxálva amikor felfedeztem a rendőrséget két házzal feljebb a másik oldalban. Mindig meglepődnek amikor köszönök nekik is. Ma valami rendőrnő fesztivál volt, mert eszméletlen sok rendőr volt az utcán, a nagy részük fiatal, eszelős kinézetű nő. Ráadásul a bátyjaikkal ellentétben belőlük még láthatólag nem irtotta ki azt a szikrát, hogy pénzért az unokatesójukat, meg a szomszédot kell zaklatni, ha valami nem stimmel. Probáltam arra fogni hogy biztos hiányzik a nőtársaság és azért látom így, de hát ezek a csajok egyszerűen észbontóan szépek. Olyanok mint a természet: nem tökéletes, de mindegyikőjükben van valami ami őt ebben a jatékban barki mással összekeverhetetlenné tesz. Az ilyen domináns, rendőrnős dolgokra sose voltam rápörögve, de istenemre, nagyon szépek voltak, és mennyien!
Lassan fogynak a taxik (reggelig soha nem tűnnek el teljesen), a szomszédban zajló ótiási banzájt leszámitva kicsit mégis csendesedőben, így lassan a kutyáké az utca.

Abban azért van valami leírhatatlan amikor vagy négy nap éppen-alig alvás után (mintha előtte itt olyan sokat) hazajön az ember a Nagy Kígyó birodalmának pereméről a maga kis iquitosi-mexikójába, igen szürreayális hogy éjfélkor még simán megy a zene, az emberek beszélgetnek. Ahogyan az is, hogy a félholtra zabálás után, élményektől is túlcsordulva kitalálja az emberfia, hogy ugyan mi van ha fél kettőkor alvás helyett ehet valamit. Mer olyan éhes. Szóval sokat biztattatok, hogy kegyetlenül lesoványodtam, most kicsit dolgozgattam az ügyön. És ugyanaz a srác az utcán akinél pár órája kiütöttük magunkat, még mindig ott volt! A gond csak annyi, amivel nem kalkuláltam, hogy a kirakott cuccok, maradékok miatt annyi kónor kutya lesz az utcán amennyit az életemben nem láttam. Nagyon távolról ismer aki nem tudja mennyire félek a kutyáktól, meg így az elmúlt évek ezen végzett tudatos munkája mellett is. És mivel az emberek maradékát eszik, nem is néznek ki túl jól, szóval azért itt tényleg nem akartam harapást. Érdekes hogy az emberek soha nem fenyegetőek, de amikor a késő éjszaka betakarja az utcákat, a maguk nyomorúságában ezek az állatok naponta pár órát olyan szabadok mit soha. Persze van ebben valami nagyon kegyetlen, nyilván nem azért élnek így mert így akarták. De gyorsan megértettem, hogy csak pár órájuk van keresgélni, bandázni, néha összekapni, területeket foglalni. Élni. És akkor gondoltam jobb ha nem félek tőlük, hát nem egyszerű nekik, és nem mellesleg én találtam ki az éjszaka közepén hogy a világ másik végének végre elcsendesedni látszódó szegény negyedében enni menjek....ők is ezt csinálták. Arra már végképp nem maradt inspirációm gondolni, hogy ugyanezek az életek mit okoznak az embereknek. Nem csak itt, bárhol. Szóval az éjszaka a kóbor kutyáké, ezt el kell fogadni. Néha annyira sokan voltak, tényleg féltem,de valahogy egész könnyen ment, harcolni egyáltalán nem kellett, de azt úgyis csak végső esetben akartam.
Ebben a számomra tényleg kegyetlenre sikeredett történetben még mindig kipislog a kutyákból a természet. Vannak akik szólóznak. Vannak akik inkább enni mennek, vannak akik vackot keresni. Szólóznak is sokan, de pár részt a bandák uralják. De mivel a nehézségek feszültté teszik a résztvevőket, négy-öt fősek a legnagyobb, akár csak kis ideig is fenn tartható szövetségek, komolyabb belső összecsapás nélkül. Ahogy sokan, az árus helye úgy nézett ki, hogy van egy kis bódé, van akiknek már van valami fritőzük, mások hordókra felrakott rácsokon sütögetnek, általában van egy nagyon nagy kübli valami helyi gyümölcsből készült innivaló, né
hol egy két műanyag asztal is, le lehet ülni, de perszr az egész, és a "háttér" az utca tényleg ilyen perui-mexikói stílus, nagyon szegeny, szemetes, egy csomo rosszborben levő kóbor állat, és még sorolhatnám. De van valami más is ezeken az utcákon ami mindig visszahív és mindig otthonosabbá teszi az üdvözlést, bármikor is kerüljön rá sor.
De persze a mai nap sem így indult.
Tegnap este miután hazavittem a lányokat, sétáltam egyet, aztán fogtam egy riksá(s)t és hazamentem. NYILVÁN nem éjfélkor feküdtem, pedig ez itt fontos dolog, mert hajnaltól nagyon nehez aludni, füldugóval is. Szóval most fél kilencig ágyban voltam, bementem a városba, megkerestem a repjegyirodát amire emlékeztem, és bementem. A lány aki segített már a szemeivel tökéletesen megbabonázott, de na, iroda, szóval viselkedtem. Végül kifizetve a két órás randinkért a 92dollárt, és zsebrerakva a jegyem távoztam. Nem tudtam pontosan mi lesz, ezért Iqitosból nem vettem meg korábban a Limába tartó járathoz a jegyet. Akkor már ez is megvan. Nagyon hasznos volt az iPad fordító programom, ha legközrlrbb jövök tényleg összeszedem magam. Habár a legfontosabbakat az utcán is el lehet sajátítani, hova akarok menni, mit akarok enni. Nem mintha az emberek ne lennének tisztában azzal hogy mi az hogy vegetariánus, de ezt mindig előlről kell kezdeni, hogy nem, a kis szalámi se, és ne, légyszi, a hamburgerembe, ahogy mondtam NEM kérek húst. Szóval így azért gyorsabban megy,ha valamit meg akar enni az ember ami nincsen tényleg minden satkon, jobban jár ha meg tudja nevezni. Bár a gyümölcslevekkel és a gyümölcsökkel direkt nem cicóztam, tudom mennyibe kerül, megeszem, megiszom és kész vége. Teljesen mindegy mi a neve, ha nem ízlik máskot nem veszek. Szóval nem bonyolult. Sajnos a gazdagság olyan mértékű életképtelenséggel szokik járni, amiért kérdéses lehet a kocsikulcs, a nagy ház, és a többi dolog amin szeretet híján nyugodni tud a 'kapcsolat'. Szóval azok akika száz csillagos szállodáikban védik meg magukat azoktól a hatásoktól amik érhetnék őket azon a helyen, ahová állítólag amúgy is vágyott, azok itt sem látnak semmit. Ez nem egy steril hely. Lehet faszkodni a sarki törökben a sráccal,mhogy bazmeg, ne a zsíros, húsos szarral fogd már meg a falafelem. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen luxusban éljünk. Itt valami más van, úgyhogy a veganácik nem hiszem, hogy idejönnének, kiveve ha gyümölcsön kihúzzák. Az első két hétben alig ettem bármi mást.
Itt a lehúzós lányok nem egy gazdag idiótát keresnek, itt is van belőlük, de hát kb annyira érintetetlenek mintha a Django filmet itt forgatták volna, velük.
Lányok, nők, asszonyok is sokan és sokat motoroznak, de azért általában pasikkaL. Itt ha jófej akar valaki lenni, elviszi motorozni a csaját. Nem az hogy csak úgy, a céltalan dolgok szintén a mesterségesen fenntartott 'gazdag' élet privilégiumai.
Emiatt aztán a csajokból ritkán lesz luxus prostituált. Ez másként megy mint otthon. Mindig annyira sajnálom ezeket a nőket, hogy milyen szegények valójában.
Na de a napra visszatérve, találkoztam még a parton a lányokkal, pár haverommal pacsizta,, kicsit dumáltunk , és már jönni is kellett haza. Adela várt minket.
Ennek megfelelően minden nagyon gyorsan történt. Azt hiszem az. awui en la casa dal éppen Adela házáról szól. Sajnos nek értem haza időben, így most nem Joséval mentem motoron hanem egy riksással. Aki persze elbaszta az utat, aztán miután nagy nehezen megtaláltuk, kétszer annyit akart (eredetileg is túlfizettem, lehet hogy ettől vadult meg), elmagyaráztam neki a tiz szavas spanyol tudásommal, hogy "gringó" vagyok, de nem idióta.
Adela egyszerűen csodálatos. Szerelmes vagyok abba amit csinál. Egyszerűen annyira, de annyira más. Ő nagyon idős, itt mindenki nagyon tiszteli. A tegnap esti szuperszónikus ráhangolodás után (nem, azt nem lehet elképzelni, amikor egy tényleg combos őserdei felhőszakadás eléri a várost, és te egy bádog tető alatt vagy. Nem, ezt nem lehet elmondani. :)), jól esett kicsit lefeküdni, ami nálam ugyebár ritka. Itt mindenki ezt csinálja, és a helyiek is javasoljak, szóval az " űjjé, mer azt úgy kell" mese itt nem nagyon megy. Én azért ücsörögtem egy ideig, aztán nagyon jól esett kicsit hátradőlni. Beteg volt Adela, teázott, kúrálgatta magát és köhögött amikor megérkeztünk. És hát ezzel együtt is, ami megosztami valója volt, arra nincsenek szavak. Tényleg.
Most éjjel nem esett, úgyhogy csendes volt.
Úgy alakult , tehnapiból kiindulva, hogy hazajövök aludni, így is lett. Majd holnap kinn maradunk. Napközben megint volt monszun, amit nagyon szeretek. Ez itt azért egy nagyon kemény, súlyos környék , a Wall Streethez igazított magas sarkúban itt nem annyira. A szemét, kosz, por....és jön az eső és egyenlőséget tesz az utcán legalább fél órára. Addig közössé tesz mindent az a 20-30-50centi víz ami legfeljebb egy óra alatt összegyűlni szokott. Nagyon vicces volt kaját keresni menni, lejjebb mentem egy valóban zorallabb részre a környéken, de ott volt egy olyan völgy, hogy több mint fél méter maradt a víz. Úgyhogy ,aradtam az ittrni anyánknál. Van két háznyira egy csaj akit így hívtunk. Mert hogy olyan tápláló. Itt olyan mintha csak éjjel lenne pár órát nyitva, de még a felhőszakadáskor is elég volt megálljak az ablaknál, és kaptam enni. Kicsit nézelődtem, nem tudom a csaj hogy vett észre, az ablak fából van. Úgy értem nincs benne üveg, csak fa. Kinézett, számításba vette milye van, az extrákkal együtt került annyiba mint a megszűnése előtt(?) egy szakaszjegy Budapesten. Ő egész nap itt van, itt is él. Néztem hogy ,ennyivel másabb koncepció szerint élnek azok az emberek, akik még nem kerültek olyan messze az élettől mint a bevásárló központok egyenruhás, egyformára mázolt arcú "vonzó" zombijai..
Úgyis itt lakik, itt nincs mindig éhes ember, akkor addig is úgyis ott van ahol él és ahol szeret, láthatóan jól érzi magát. Itt , szintén luxus buborékok híján, az marad fenn, mint a természetben, ami működik. Itt valahogy az ígynevezett munka és az úgynevezett szabadidő nem két egymástól elizolált dolog. Életszerűbb.
És éjszaka, amikor a kutyák pár órára a maga végtelen nyomorúságával mégis a természetük szerint élhetnek, még mindig kísér néhány ugatás.
Napfelkeltéig még ők is kapnak egy kis teret maguknak.....

Mert még mindig léteznek helyek ahonnan hajnal kettőkor is ezerrel dübörög a La isla bonita. Denada, Rád gondoltam azonnal, nagyon szeretlek Tesó. Ilyenkor egyébként már itt is csend van, legalább is a nappalhoz képest, de még mindig vannak kint kajaárusok, elmentünk hazafele menet valami zorall helyi parti mellett a nagyon-külvárosban. Majdnem kiszálltam...:) Imádom a helyi dolgokat. Mesélhetnék arról, hogy az első nap (eleddig az egyetlen alkalommal) láttam egy kékeszöldes kolibrit, de nekem a város is ugyanannak a történetnek egy kicsit valóban tüskésebb változatát. De még ha vannak is kemény dolgok, az emberek mindig megszerettetik velem azt ami éppen történik, és ott ahol. Nem tudom elmondani milyen hálás vagyok a vendégül látóimnak hogy itt élhetek egy kis időt és végtelen sok, az otthonitól még az eddigiekhez képest is radikálisan különböző dolgokat tapasztalhatok az Oszthatatlanból, aminek minden fa, minden kő, minden eldobott gondolat , rezdülés a része. Imádok itt lenni, pedig tényleg annyira szürreális minden, hogy arra nincsenek szavak.

Reggel hullafáradtan ébredtem. Tegnap az egyik majom NYILVÁN egy mozdulattal kihúzta a hátizsákom cipzárját és felugrott a fára a füldugóimmal. Egy kis dobozkában volt, az egyiket megnézte, aztán lehajította dolga végeztével az egészet. Nem találtam a helyszínen kukát. Na, a büszkeségem estig tartott, olyan hangos volt a végtelen zölderdő, hogy csak megmostam a füldugóimat, és megpróbáltam ölelő némaságukban aludni. Magy szerencsémre nem ebolás nyugat-afrikai majmokkal álmodtam. Nehezen sikerült és keveset. A reggeli újfent isteni volt, bár nem tudtam rájönni, hogy itt az ÖSSZES uborkát szándékosan érlelik magvasra, vagy ez ilyen helyi fajta, ami így működik. Kicsit összeszokottabban kelt a csapat, azért ezt meg kellett szokjam. Ilyen igazi klasszikus élmény-turistákból állt a csoport, pontosan olyanféle attitűdökkel, amit világ életemben kerültem. Hát most ezt adta az erdő. Reggelre azért kicsit komfortosabbá vált a banda, az európai idős tulaj Új germán Medicina fan, spanlishül próbáltuk megvitatni az élet nagy kérdéseit, sikertől függetlenül viccesen. :))))
Újabb kihajózás. Nagyon jó egy kis időt itt tölteni távolabb mindentől, a varostól, a benti hihetetlen vibrálástól, nagyon kisimított. Reggeli után egy kis faluba mentünk, ami sokkal szimpatikusabb volt mint az első, itt nem volt népviselet (persze itt is lehetett vásárolni, ami fel is forralta a csapat vérét) , csak olyan őszintén egy picurka falu. Egy helyi srác ilyen nagyapjától örökölt kézi facuccokon bemutatta hogy a cukornádból hogy nyerik ki a levét. Amit miután megkóstoltam isteninek találtam. Ki is próbáltam kicsit tekerni a nád-kínpadot. Nagyon okos eljarás. Újfent megtudtam hogy a ki tudja mikor és miért de az egész perui Amazonasban nagyon népszerűvé tett rizst helyben termesztik. Oké, hát minden adott de valamiért azt hittem imprtálják. Az Nagy Folyó partján van pár szabályosabb, és rengeteg szél-vízgondozta kicsi rizsföld-sáv. Sajnos a híres szájban puhított, kiköpött, fermentált, újra megrágott és kiköpött manióka sört nem tudtam megkóstolni. Utána a srác kóstoltatott velünk ilyen falusi erdei borféleségeket, cukornáddal fermentálnak egy hozzáadott ízes növényt és kb ennyi. Azért a negyedik után a hírhedt érzékenységem mókás impressziókat generált. ;) Itt is amjyira gyönyörű nőket láttam. Na mivel itt a nő-nő társaságom nulla, azaz akikkel kevés nőneműgel érintkezek is, mindegyikőjükkel teljesen aszexuális kapcsolatban vagyok. A helyi nők esméletlen femininek, de tartózkodóak is, egyáltalán nem kurvásak, de nagyon vonzóak. Vagy az én elmém...;) Később viddzamentünk, ebédeltünk, sziesztáztunk és szólt a gájdunk hogy indulunk, és el is hagyjuk a tábort, plusz ő itt marad így egy ilyen totál latin-Lara Croft fazonú csaj vette át a stafétát. Nagyon vagány volt, főleg hog ahogy említettrm a helyi nők visszafogottak, nem kiárustással teszik vonzóvá magukat, másrészt az ilyen feelingesen militáris szexi nagypofájú csajokat sosem kedveltem. :)) Nyilván azonnal szimpatikus lett. :))
Delutan meg elmentunk egy masik szigetre, ez inkabb amolyan allatkert, jorészt a repülőtéren lefoglalt állatok, és más emberkézből kimentett fajok. Viccesek voltak a papagájok, amikor mind köszönni kezdett hogy holá! :) Itt a már jól ismert haverok fogadtak, az élőben kurvárakegyetlen tekintetű krokik, az éhes piranhák, a helyi tepsiszájú sztár halfaj, a paiché, ami amolyan amazonasi tonhal/koi halféleség, és egy őz megnyalogatta a kezem ameddig egy kis pocokszerű állat a másik kezem csikizte , meg ragcsálni akarta az iPadem szélét. Az igazi csoda utána jött, hazafele a magát halálra vásárolt, zabált, és önhajszolt brigád elcsendesedett. Megkértem a hajós srácot, hogy kifekhessek videózni a hajó orrába, aztán mAr csak úgy feküdtem ott, hason vagy egy órát, a fura vicces kis hajó farába helyezett motor nagyon bikán szelte alattunk az Amazonoast, rohant a nagy folyó, végre csend volt a fejek közt, és vagy egy óran át semmire nem gondoltam, csak néztem a nagy kígyót.
Hazafele menet egy csomó minden összeállt az eddig történtekkel kapcsolatban, és az egész mágikus helső úttal kapcsolatban amiért idejöttem. Nagyon jót beszélgettünk harcos nővéremmel, aztán rlmentünk itt a helyi "mexikói negyedben" megkeresni a környéki boulvart, volt ott pár árus, egy rugóból félholtra zabaltunk magunkat, akkora vega hamburgert vsináltak nekünk, hog esküszöm nem tudom mi kérette utána velrm azt a hegynyi sültkrumpit salátával. Alig bírtunk felállni az asztaltól. Tökre örültek nekünk, aztán fényképnézegetés, es egy nagy csodás beszélgetés. Olyan sok minden összeállt. Valóban nem élményeket gyűjtögetni jöttem, hanem hagyni hogy a hely, úgy ahogy van beavasson maga, azon az úton amit ad. Minden nap terv nélkül kelek. Csak a közös dolgok, egy két dolog amit lefixeltünk, egyébként castanedásan szolva vadászni megyek. Mindenhol. Nagyon megszerettem ezt a környéket is ahol élek a társammal. It még késő este is kinn ülnek székekkel az emberek, sütik a z utcán a cuccokat, székeken ülnek, hangosan beszélgetnek, még hangosabb zene szól. Ez is ugyanannak a helynek a része ami elé járultak kvázi megpróbalni elfogadni amit adni akar nekem. Cssak ez az egy érdekel itt igazán , és minden nap egy csoda, pedig ahogy beszéltük, időbe telt és munkába eljutni addig a stációig amikor már tényleg csak a hely vezet, a gyönyörű erdeiben, a hangos, zsúfolt, koszos utcáin, a bódévárosoktól a konkvisztádor cafékig, a szépség, a szörnűségek , a lárma, és mögötte az a csend ahol a hely ezer arcú szelleme beszél hozzám.
Őhozzá jöttem,a többi csak részlet.

A tegnap estére beígért buli fáradalmaival keltünk hét óra fele ( a környék vibrálása és a hangerő miatt tovább amúgy is nehéz), konstatáltam,hogy vagy két napja semmit nem aludtam ( 'nagyon' meglepett), hívtam egy motoros riksát és irány a belváros. Néha amikor onnan megyek haza , még turistának néznek, de reggel vagy késő este onnan nagyon könnyű bejutni. A bácsi egy utcával hamarabb tett ki, gondoltam annyira jófej, és amúgy egy nagyobb boltban vásárolt fél literes helyi szar áráért, szóval megköszöntem, és elindultam. Hamar kiderült miért állt meg hamarabb, a fő-fő tér le volt zárva, és valami nagyzenekaros ünnepi díszfelvonulás volt, rendőrök, katonák (kifényesített géppityukkal) és a fél környéket lezárták. A lányok persze már készen voltak, és egy kis várakozás után megjött a busz. Nagy meglepetésemre az idegenvezetőnk kifejezetten jó arc, pedig az utcán eők a szervező, élménydelaerek a legrosszabbak közül valók. Kis várakozás, megérkezik a csapat. Elsőnek egy kedves , láthatóan jóllakott család. Apu, anyu, nagyi, tinédzser lány. Mindenki mázsa felett, az apa ahogy ment volna a hátsó szabad ülések felé, beszorult ( jah, jól indult), kis várakozás és start. Azért azt a negyed órát jól használtam fel, két percen belül találtam valamit enni az utcán, tegnap elfelejtettem papayát venni, ami volt azt megettem, és ha már emlegettétek, hogy át lehet rajtam látni olyan vékony vagyok, gondoltam ha már edzek is itt, és azt igyekszem komolyan venni, akkor legalább valamit ennem kell. Az utcán ha ismerős az ember nagyon gyorsan talál kaját. Itt nincsenek étteremláncolatok, McShit, Starsucks café, és társai, csak a helyi cuccok. Tegnap este kimentem a partra kicsit zenélni, és mivel szombat volt, egész későn kinn voltak az árusok,annyira jó volt, akkor is degeszre ettem magam valami ötszáz forintból, de úgy hogy kapaszkodnom kellett a motoros riksába hazafele.
Mindezzel végezvén,és egy kicsit még több idő múlva elindultunk. Az idegn vezetőnk elnézést kért, mondta hogy a jelentkezők egy része, ismerősök kőkeményen beboraccóztak, úgyhogy nem bírtak felkelni, ilyenkor nem is látom olyan rossznak az általános hozzáállásomat a dolgokhoz. A kikötő felé mentünk, ahol kaptunk tíz percet enni (nyilván fél óra lett). A kikötőben meg könnyebb kaját szerezni, az ottani nagy piac egy kicsit tisztább és kevésbé zorall mint Belen, és itt kicsit másféle kaják is vannak. Ótiás teknős tojás főzve egy közrli szogetről (nagyon finomak, akkorák mint egy nagy pingpong labda, de puha , benyomható a héjuk), sült kajmán, krokodil, meg még többféleképpen elkészített kukac, amitől a képet is mellékeltem. Érdekes, hogy egy szóval se írtam le hogy ettem belőle (by the way, és ha igen?), de a vegetáriánus ismerőseim közül többen pánikba estek az elveszett lelkem miatt, úgyhogy megnyugtatok mindenkit, meghagytam a helyieknek. A kikötőben mindig van élő is, ezt főleg vagy ilyen pörköltfelségnek főzik, vagy sasliknak grillen, de élve is szeretik enni. Állítólag "éppen olyan és éppen olyan finom" mint a csirkebőr. Azaz minden bizonnyal mega-csodálatos. Fél óra után a pufi család ilyen komplett kajmánsültekkel tért vissza, de többen láthatólag zabálni jöttek, vagy anélkül nem megy az út nem tudom. Miután a fejenként egy tömött nejlontáskányi kaja bekerült a csónakba az amúgy is irgalmatlan pakkok mellé, elindultunk. Azon az oldalon egy kisebb folyó torkollik az amazonasba, a Naran, és a találkozásukkor lehet látni ahogy a két egészen elütő színű folyó eggyé lesz. A fekete víz egy helyen átmegy zöldesbe. Az első állomás egy sziget volt, ahol van egy kis falu, kinn élnek az emberek. Persze már mindenki beszél spanyolul, szóval azért nem az indiana Jones-os feeling volt, de nagyon kedvesek voltak. Volt bemutató, tánc, rengeteg helyi cuccot, ékszert eladtak (nyilván) és az egyik félmeztelen lány elkérte az övemre kötött piros kendőmet. Leoldoztam, odaadtam.
A nők itt félmeztelenek, akárcsak a férfiak. Valószínűleg az önkéntes aszkézisem az oka, de hát nem tudtam nem megnézni őket. Egyébként is nagyon szeretem a helyi nők változatosságát. Lehet hogy Párizsban nem tarolnának, de az egyforma ruhába bebugyolált, egyformára mázolt nőkhöz képest felüdülés a természetességük, és a változatosságuk.
Egyikőjük se néz ki tökéletesnek, az igaz, ellenben érdekesek, valódiak, és nincs se egyenruha, sem egyen maszk , ami nélkül lassan "nem nő a nő". Emlékszem egyszer az itcán beszélgettem egy transznemű csajjal, eszelős hosszú haja volt, mondtam hogy nagyon tetszik, ő meg hogy ez "csak" pótlás. Nem bánom, akkor is tetszik. Igen, mondja, de ez a pótlós dolog, nézzék el a hajmagus ismerőseim, hogy nem emlékszem a részeletkre, olyan kértékben roncsolja a hajat, hogy így viszont saját magától sosem lenne ilyen hosszú. Azaz a látszat kedvéért hudzonévesen a biztonság kedvéért már most úgy hazavágta a haját, hogy ha bezár a kedvenc fodrásza , mehrt a Csillagok háborúja kilencbe statisztának. Tényleg sajnáltam, hogy mit ad oda miért, csak mert "nem tud erről a fazonról lemondani" és kivárni míg valoban megnő neki. Na itt mindenkiben találhatna kivetnivalót aki akar, aki pedig ráunt a futószalagon kiokádott kollektív szinjátéktól a "szépség" oltárán annak érdekes lehet. Szóval azért megnéztem a csajokat. Tartózkodóak voltak, de kedvesek, és nagyon szépek. Miután elbúcsúztunk tovabb hajóztunk lefele az Amazonason (Iquitos fanoknak: nem Nauta felé fel, hanem lefelé). Talan egy órát itautunk, nagyon jó volt, közben láttunk egy szigetet ahol szabadban élnek bölények, oda persze valószinűleg rásegítéssel kerültek. Majd lassan megérkeztünk a célállomásra. Közben néztem hogy azért nyomja neki a srác rendesen, mégis a csónak mellett követetett bennünket két sárga pillangó, aztán be is szálltak kicsit. Kikötöttünk, megérkeztünk, kaptunk nagyon finom helyi ebédet, halnak vélve megkóstoltam valami rántott kajmánt, és ettem egy csomó salátát, itt a gyümölcsök mellett ezt szeretem nagyon, kis pihenő, szálláshely elfoglalása, megbeszélés és irány tovább. A házhoz tartozik két kutya, az egyik ilyen rotweiler fazon de kisebb, és kedvesebb. És nem szagos! :)) Semmilyen kutyának nem undorodom úgy a bűzétől mint a rotiknak, a dobbermanoknak, és talán mind közül a tacskóknak. Néha barátok próbáltak kutyák jelenlétében eteni engem, ami mindig nehéz, mert ha nem leszek két perc alatt ideges a kutyától (gyerekkorom óta félek tőlük, és nem, soha nem volt kutya támadásban részem), hanem mert hányingerem van az erős szagú kutyáktól. Ez meg olyan kedvesen nézett, persze, frl akart jönni a csónakra, a vezető meg nem mert kiugrani eloldani a kötelet, mert akkor a sertepertélő kutya tuti beugrik. Aztán ez is megoldódott, mert el kellett mennie valamiért, a kutya nyilván beugrott, nyilvan hozzám jött, és nyilván az én lábamnál telepedett le. Előtte amúgy már megabajgattam a haverjával együtt, ami ugyancsak új nekem. Miután visszatért szólongatta a kutyát, de nyilván nem akart kiugrani, hát velünk akart jönni. Egyáltalán nem durván de az evezőlapáttal próbálta a seggenél fogva tolni előre, nyilván nem ment, ezzel pedig úgy tíz perc el is ment. Ráuntam, fogtam a kutyát felkapta, és kivittem a partra. Jó,azért kisebb volt mint egy roti valamivel. Magy ováció volt, amit tök nem értettem de oké. Ez ugyanaz mint két napja a két csaj macskája. Nézték, nezték, de a perui átlagmagasság a macskaszeretettől sem nő fél méterrel magasabbra, helyi csávoknak meg gondolom nem akartam szólni, nehogy ledobják onnan. Nem az hogy itálják az állatokat de nulla empátiát mutatnak. Ők is megköszönték, de inkább arra gondoltam micsoda balfasz helyzet, ott szenved két kb 155 centi magad csak, és senki nem áll meg segíteni. Na itt is így voltam, a kutyát is sajnáltam, az időt is, és a gájdunkat is akinek lathatólag fogalma se volt arról mit kell a kutyával csinálni. (Ja, mert nekem annyival több, muhaha.) Aztán elindultunk, újabb m ezúttal rövidebb hajó út, kikötöttünk. És már jöttek is ranka helyi majmok. Láttunk tukánokat, papagályokat, egy nagyon aranyos kicsit majomszerű hangyászféle állatot , illetve ezt a belassult ufó-állatot, amitől kár meséltem hogy a helyiek szerint ahogyan a koalák is, ők is rákaptak valamire ami megváltoztatta az egész faj életét. Anakonda is volt, mindenezek szabadban. A kurva majmok persze a hátozsákom külső fiókjábol azonnal kiszedték a füldugómat, ami nélkül dél Amerikában elveszett embernek érzem magam. Később visszamentünk, vacsoráztunk, gumicsizma választás, és irány éjszakai erdei túrára. Nagyon jó volt! Az úton eleddig ha nem kérdeztük, Carlos nem vitte túlzásba a fordítást, de itt már tök sokat mesélt. Felfedezte amikor dúdolgattam magamnak séta közben hogy jobban enekelek spanyolul mint beszélek. Valóban. :D Sok érdekes növényt láttunk, pókokat, békákat,és Carlos meglepően sokat tudott róluk, de persze az éjszaka hangulata volt a legjobb, nagyon rég nem voltam éjszakai erdőnézésen, amit amúgy pedig imádok. Jó két órátmentünk, hálát adtam magamnak, hogy az előző sziget indián csecsebecséi helyett egy kis zseblámpát szereztem. A szomszéd bungalóban önmagukból kivetkőzött hangerőn beszélő nem túl komplikáltnak tűnő lányok is belenyugodtak hogy este lett. Az erdő persze elég hangos, ha másfajta hangja is van mint a autóknak, nem kevésbé matek elaludni. A majmok ugye szétrágták a füldugómat. Holnap új nap.
Apropó, a naplementét egy lapos alkalmi szigeten néztük meg. Nincsenek is rá szavak. Nincsenek is rá egyáltalán szavak.