Ahogy többször céloztam rá, Iquitos egyben, úgy ahogy van nem éppen egy Disneyland. Nem vételtenül szeretnek az ideutazók szelektálgatni a valóság-szeletkék közt. Tiszta szerencse, hogy állítólag mindenki szembesülni meg elfogadni jön. Csak tudnám mit.
Én sokat írok a városban töltött időmről is, egyrészt mert fontosnak találom, másrészt pedig, ahogy utaltam rá, senki sem jön ide úgy, hogy reptérről leszáll, verdába be, verdából terepjAróba be, onnan csónakba, egy hónap darálás a dzsungelben, vissza a csónakba, dzsippbe, taxiba,mrepülőbe és haza. Valahogy , és ennek nem lehet kizárólagos oka a költséghatékonyság, mindenki elidőzik itt. Sok szépet és sok csúnyát is hallottam Iquitosról és az itteni dolgokról, kizárólag olyanokról akik még soha nem jártak itt. Mindkettőről sokat fogok mesélni. Technikai okokból egy iPaddel nem megy nekem a blogozás,mde otthon ez is lesz, vadiúj, a nevem alatt, amennyire lehet vágatlanul.
Késő este mielőtt elbúcsúztam volna a helyi haverjaimtól, és egy übercuki francia csajtól, kis fordítási rásegítéssel mindom a haveromnak (valóban sokat lógunk együtt, és igen, valóban keveset értünk szavakból), hogy nagyon szeretem az utcákat itt. Az első héten a mindennapi imádságaim mellett a napom egy részét, ha itt voltam éppen és nem a dzsungelben, azzal töltöttem, hogy sétáltam mindenfelé, általában nyüzsgő, nem túl reprezentatív, kurvahangos helyeken, és gitároztam, és énekeltem. Ja igen, és még kicsit bele is táncoltam a ritmusba. Lehet, hogy ez így elég szélütötten hangzik, mondom a csajnak aki segít forditani, de nagyon szeretem ezt itt. Sétálni a lepukkant, hangos, nyüzsgő utcákon és zenélni.
Erre mondott valamit a srác, amiért az egész előzményt leírtam. Hogy mit is jelent a vágatlan változat ebből a helyből, amitől a szállodák és az irodák segítségével korlátlan ideig lehet izolálódni. Legtöbb ember ii t hátizsákját se tenne le, vagy lefertőtlenitene az utcát a motyój alatt.
Azt mondja nrm hülyeség ez. Merthogy, folytatja, ha az utcán mész állandóan vibrál, nagyon erősen. És állandóan történik valami. És ez mindig hatással van rád. És ha nyitva van a szíved akkor az utca fog zenélni belőle.
Itt azért egy percre elhallgattak és elgondolkodtam....

Ehhez képest zúgó fejjel ébredtem reggel, úgy adódott, hogy éjjel hazajöttem Adelától, annyira megszerettem a helyet és a gazdáit ahol élek, hogy egész egyszerűen szeretek itt lenni. Ez van. Az út nem volt rövid, volt idő kivsit a menetszéllel felvenni a boogiet. Ebből kifolyólag aztán valami rekord korán (és nyilván nem feküdtem le azonnal, amikor amúgy nem kicsit későn hazaértem) keltem, "halálosan kipihenve". Amúgy nagyon jó volt a hazaút és jó volt ez az újdonság is. Éhes voltam reggel, elondultam papayát vadászni. Azt nem olyan könnyű itt, mert nahyon kis idő telik el az éppen azzal a minimálissal éretlenebb ami végül is az egesz örömét elbassza, vagy pedig , főleg ha ütődött, magyon gyorsan túlérik. Amit azért itt mégse, köszi. Ez jól helyretette a gyomrom, naplóztam, meditáltam, edzettem, vAlaszoltam pár levélre (kérdezték páran, "hogyhogy itt még erre is van időm, milyen lehet akkor az egész", de elárulom , itt aztán végképp csakis arra van sok időm amire kedvem van fordítani. A többi mese.), és hirtelen dél lett. Az elmúlt napokban kifejezetten sokat esett, és a felhők miatt, ha a hőmérséklet mit sem változott, az a drága jó tűző nap elmaradt. Itt ha süt a nap, úgy fél tíz, tíztől délután négyig ha nem visel napszemüveget az ember akkor állandoan hunyorog az erős naptól. A helyiek nyilván kivételek, ők a hely energiamezejéhez tartoznak. Természetsen azt nem hoztam, de elárultam a napokban a lányoknak még egy okot amiért okos dolog ez a fejkendő. Biztos vérig sértek majd pár Suicidal Tendencies rajongót, de ezt kurvára nem nagyvárosi bűnözők találták ki, hanem ez a síksági indiánoktól jön. Akik, ahogy szentemberek, úgy hülyék se voltak. A fejkendőt, legalább is ahogy én szeretem viselni, ha az ember még kényelmesen kicsit lejjebb húzza, mint ahogy a Baywatch ellenállhatatlanul cuki kiményfiúi tették az édes fejpántjaikkal, akkor éppen eltakarja a napot. És viszlát hunyorgás. Na.
Oldalról amúg is cak naplementekor érné, és akkor már nem vészes. Jól esett izzadni. Vagy két óra vált köddé így a Beleni piacon. Nem találtam az egyik haveromat, kicsit indulás előtt körülnéztem. Ő semmit nem akar nekem eladni, ami figyelembe véve a helyi attitűdöz, és annak a tényét hogy a játékot egy piacon játsszuk, elég menő.
Vagy húsz perce voltam itthon megettem a papaya felét, ennek egyszerűen nem fért volna az egésze belém, és ket gyerek bekukucskált az ajtón. Ahogy mondtam a nappalim ajtaja az utcára nyilik. És általában nyitva van. Aztán elkezdtek beszélni, de annyit, hiába mondtam hogy kibaszottul nem értem, nem beszélek spanyolul. Olyan kedélyesen de már majdnem szétugrasztottam őket amikor integettek, és annyit mondtak hogy gitarra vagy valami ilyesmi. És akkor vettem észre hogy ajtónyitás közben az utcán felejtettem a gitáromat, tok nélkül.
Nyilván pironkodtam magam előtt utána rendesen. :)))
Utána volt egy nagyon vicces, kellemes találkozóm, de ez titok. ;) Utána kaja, ücsörögtem a nyitott ajtóban, gitározgattam, még nyomtam pár szériát és elindultam a központba. Vagy 15-16 utcára lakom onnan, amik ha nem is hosszúak, és habár szeretek, sőt tudok is gyalogolni, ez olyan irdatlan időkiesés, amiért megéri a riksásoktól előre megkérdezni mennyi az annyi. Ha késő este innen megyek a központba, nagyjából két (amúgy három)száz forintnak megfelelő helyi pénzt kérnek, Itt azért amúgy is meg kell kérdezni. Adela felé este a srác olyan átéléssel esküdözött, hogy az amúgy pontos, és spanyol nyelvű leírásból kajakra beveszi a helyet, hogy végül kurvára eltévedtünk, elbaszott egy csomó időt, ami miatt hamar átlényegültem Adelánál, és ennek fejébe még a végén kétszer annyit akart. Mert az út. Amit vagy ötször félretájolt, és bocsánat ha nem ismerem minden részét Iquitosnak. Ilyenkor az ember egy kicsit úgyis ad még, fe kétszer annyit kérni, mert egy kis környéken forgott körbe körbe még itt is egy vicc. Szóval kérdezni kell. Mondtam neki, hogy gringó vagyok nem idióta, így is többet kap mint amit meg beszéltünk de ezt a kétszer annyi baromságot felejtse el. Végül belátta. Na szóval nagynéha azért ilyen is van, de aki kérdez és legalább nagy vonalakban ismeri a terepet (az minden alkalommal egy újabb vizsga az utcán, ami az első pár nap alatt általában bátrabb összeggel szerzi meg),annak csak kérdeznie kell és minden rendben. Még közepesebb boltokban sincsenek rögzített árak. Szóval képbe kell lenni. Azért meg bőségesen kifizeti az elején az ember a tandíjat, aztán ha érdekli a dolog belejön.
A házigazdáimról annyit hogy amikor Senora Gildának megemlítettem, hogy eljön hozzám egy ismerősöm, ragaszkodott hozzá, hogy előtte pluszba kitakarítson. Annyira kedves volt. Megmondom, hogy találkozom valakivel, és ez az első ami az eszébe jut. Aztán később messengeren megköszönöm neki (isten áldja a ferdítőprogramokat) , visszaír, hogy szeretnék ha családtagnak érezném magam.
Elég verbális vagyok, mint ismert, de a kérdésre, hogy mikor áll el a szavam, és vagyok képtelen bármit is mondani arról ami érint, és ahogy érint, azok az ilyen pillanatok. Mondhatnám,hogy idegenek a világ másik végéről, bérelek tőlük egy kis lakást, de a helyzet, hogy valóban így is érzek. Nem tudom elmondani milyen jófejek.

Később kimentem a partra bandázni a helyi haverjaimmal meg kicsit zenélni. Két kisgyerek teljes extázisban kóstolgatott, hogy mi lenne ha. Próbáltam elmagyarázni, és hát igazán reméltem hogy simeresen, hogy vigyázzanak rá. Aztán valahogy kértek, hogy játsszak valamit. A közös nyelv hiánya nagyon egyenessé teszi a dolgokat. Ha itt nem tudod húsz különböző kifejezessel elmondani mennyire odáig vagy egy nőért, akkor VALÓBAN tenned kell érte hogy jól érezze magát. Nem véletlen hogy a helyiek nem vegyülnek a külföldiekkel semmilyen férfi-női dologgal. Illetve, a helyi nők nem vegyülnek a külföldiekkel, a helyi srácok meg egyáltalan nem érdeklik a külföldi csajokat. A gyerekekre visszatérve, gondolkodtam, hogy atyaég, ezek itt érteni is fogják, de akkor most mit játsszak ami esetleg nekik is tetszik. Nagyon tetszett nekik. Időközben persze a közeli padokon az addig gondolom fontos dolgaik miatt fel-alá rohangalo helyi csajok lettek idovel lathatoan tobben. Aztan két apuka odajött és nézték mosolyogva a táncoló gyerekeiket. Itt azert azta helyiek is eszreveszik, hogy ket gyerek fel oraja nyuzza a gitaromat, aztan nekik jatszok. Itt a csajok eszmeletlen femininek, soha nem jonnenek oda hogy hello Ines vagyok, de a padrol figyeltek meg kuncogtak. Aztán a faterok is leültek, kicsit beszélgettünk. Legalább is addig amíg oda nem lépett egy tíz év körüli olyan felnőttes, egészen szurós tekintetű gyerek. Valami helyi izét árult, asszem rágó, vagy valami kekszes csoki. Nem egy tétel volt, ki akartam fizetni amennyit mondott, egy gyerekkel egyszerűen nem lehet ilyenen vitatkozni , erre odaszóltak a szülők, hogy ne szopasson már, a két gyereknek akarom adni akik játszottak a gitárommal (nem az ő gyerekeik voltak). Aztán úgy és amennyire ment beszélgettünk. Az egyikőjük szintén zenész, holnap délután találkozunk a parton. És igen, el tudta magyarázni este tízkor, hogy ez szív kérdése, és no para, értjük egymást, ha akarjuk. Ja igen, itt azért hat éves kortól kb már nincs este nyolcas pizsi fellövés. Itt elég sokáig fennmaradnak az emberek, és a kajaárusoknál még hajnalban is van egy kis helyi klubozás. Erről jut eszembe, van egy hely amit egy nagyon aranyos idős néni, és az unokája, egy 14körüli fiú üzemeltet. Olyan helyi hamburgert csinálnak, hogy beszarás. Igen, néha itt is jól esik az amúgy nagyon ritka pékáru (annál ritkábban csak a sajtok). Olyan de olyan finomat csinálnak,hogy őrület, és a helyi stílusnak megfelelően még akkor is pakolta, amikor már én nem értettem,hogy ezt hova. ,mindegy, megcsinálta. Az persze vicces, hogy a helyiek értik hogy vegetáriánus, és tudják is hogy ez mi, amúgy sem hülyék, és nem szépen de nagyon egyenesen nyilván el tudom mondani, hogy kurvára nem kérek húst, de ezt egyedül ezen a helyen értették meg eddig, úgy, hogy annak megfelelően nem kellett beszólni, hogy nem, tényleg nem, azt légyszi ne, tudod vega vagyok. De valami rózsaszínes helyi felvágottat azért még ők is mindig bepróbálnak. Az enyemhez hasonló egyszerűséggel egyszer egy helyi esküdözött, hogy ebben TÉNYLEG nincs hús. Szakadtam. Hazafele jövet megint rácsodálkoztam micsoda ajándékot kapok én itt. Vannak azért über súlyos, gyakorlatilag elfogadhatatlan dolgok, és nagyon, nagyon-nagyon sok minden néz ki tényleg ultra-szarul, amiket nem lehet egész egyszerűen kezelni. Nem kezdek hatásvadász sztorikba, de a hulladékon élő kóbor állatok olyan súlyosan néznek ki, hogy az állhatatlan. Igaz, én nagyon érzékeny vagyok az ember okozta állat szenvedésekre.
Szóval nem egy leányálom, hacsak nem torlaszolja el minden igazi dologtól magát az ember egy elegáns szállodában. De hihetrtlenül áldásosztós.
Még a parton találkoztam egy vicces lánnyal, tiszta volt a ruhája, jól nézett ki, de fülhallgatóval a fülében az egyik utcai árus haverom mellett a földön feküdt. Aztán megszólított, beszélt angolul, nagyon vicces volt, meg az árud srácnak így komplikáltabb sztorikat is el tudtam mondani.
Van azért Belenből pár helyi haverom akik jól beszélnek angolul, de ez itt ritka. Ezen a kontinensen senki nincs igazán rászorulva az angolra. Bandáztunk, aztán monfta a csaj hogy szomjas, erre gondoltam egyet elszaladtam a sarokra, és az egyik utcai árustól hoztam négy üdítőt, a haverjaim szerint maracuját, amin tök meglepődtek. Örültek, nyilván. Ifőközbrn egy nagyon cukker francia csaj is odajött haverkodni, Denadára gondoltam azonnal, nyilván. Onnan haza, ki a kajáért, másik fél papaya majsz-majsz és vége a napnak. Szemben a kocsmaban nyilván most kezdtk az ivás és a táncolás mellett tapsolni is. Arról kár meseltem mennyire szeretik a hangerőt. Lehet hogy a halk zene itt olyan, hogy biztos pedofil a csávó azért, vagy valami pszichopata. Meséltem már milyet röhögtem az ajtóban relaxálva amikor felfedeztem a rendőrséget két házzal feljebb a másik oldalban. Mindig meglepődnek amikor köszönök nekik is. Ma valami rendőrnő fesztivál volt, mert eszméletlen sok rendőr volt az utcán, a nagy részük fiatal, eszelős kinézetű nő. Ráadásul a bátyjaikkal ellentétben belőlük még láthatólag nem irtotta ki azt a szikrát, hogy pénzért az unokatesójukat, meg a szomszédot kell zaklatni, ha valami nem stimmel. Probáltam arra fogni hogy biztos hiányzik a nőtársaság és azért látom így, de hát ezek a csajok egyszerűen észbontóan szépek. Olyanok mint a természet: nem tökéletes, de mindegyikőjükben van valami ami őt ebben a jatékban barki mással összekeverhetetlenné tesz. Az ilyen domináns, rendőrnős dolgokra sose voltam rápörögve, de istenemre, nagyon szépek voltak, és mennyien!
Lassan fogynak a taxik (reggelig soha nem tűnnek el teljesen), a szomszédban zajló ótiási banzájt leszámitva kicsit mégis csendesedőben, így lassan a kutyáké az utca.