2016. július 31. 15:01 - Sajti blogja Nagyfolyó, Nanay kikötő, Iquitos, Élet A kikötőben ma megértettem milyen értelmetlen dolgoktól tudnak elfáradni emberek. A saját szememmel láttam ahogy gyerekek, a parttól legfeljebb egy méterre dobták be a hálójukat, meg egyszer mondom, a kikötőben, és nagyjából egy perc alatt több halat is fogtak. És akkor kínlódnak ezekkel a húskombinátokkal, mert ahogy máshová, ide is behurcolták a csirkét, disznót, marhát. Gondolom nem tőlem vártok nagy vegetáriánus szentbeszédet, mert az ilyesmitől tényleg irtózom, de ezt tényleg nem értem. Az Amazonas annyi halat, meg ilyen vízi állatot ad nekik amennyi csak kell. Itt van, kész van. És végignéztem milyen "hosszas küzdelem" pár utcagyereknek kifogni egy néhány halat egy szemvillanás alatt. Ma beszélgettünk róla, hogy itt azok akik csont soványak , azok nem éheznek, hanem betegek. Itt ugyanis ha nem is az van,hogy tízfogásos ebéd terem minden fán, sokkal több kajájuk van mint amennyit meg tudnak enni. Persze sajnos az élet így népességnövekedésre kényszeríti, amit az emberi történelem ismerhető részeiben legjobb tudomásom szerint többek közt pont pont a kaja szabályozott. Ha van mit enni, szex is lesz, sajnos az élet ilyen egyszerűen működik. Aztán majd meg több éhes száj, meg kisebb helyre zárva.Szóval ők sokan vannak,és ahol így élnek ott sok más dolog is megjelenik. Pár napja írtam a híres beleni piacról, de azt is tudni érdemes hogy Belen a falu neve is, ahogy itt mondják. Mások gondolom nyomortelepnek nevezik. Egy helyi haverom rendesen körbevezetett. A nemrég bemutatott Belen piac a város , és a végtelen bódéváros közt van. Azaz a piac vége nem a semmibe vezet csak az árterületre épített eszméletlen kiterjedésű "favellákba". Ide külföldiek már egyáltalán nem járnak, de az emberek kedvesek. Itt azért már óvatosan fényképeztem, bár Carlos azt mondta a helyiek nem veszik tiszteletlenségnek, nem akarom megsérteni őket, egyenlőre örülök hogy az itt feltűnőnek számító megjelenésem nem okoz feltűnő érzéseket a helyiekben. De ez azért már nagyon súlyos környék. A dagály minden alkalommal iszonyatosan belerongyol az életüket árterületre építő helyi emberekbe. Szóval ez mar nagyon koszos, nagyon büdös, nagyon szemetes, és tényleg nagyon súlyosan néz ki. Ha ide nem is jövök minden nap, voltam már párszor. És nem láttam embereket éhen halni. De az élhetetlen helyen, élhetetlen mértékű összezártságnak ára van, és a helyiek csengetnek rendesen. A kóbor állatok errefelé rettenetesen néznek ki. Szóval itt a folyó, mindent házhoz visz, de valami szörnyű átok hatására ok csirkét akartak, disznót, meg tehenet. Én "etikailag" (bármit is jelentsen ez) elvitathatatlannak tartom a halászást, és egyenlőre van is elég. Csak akkor minek ezeket a kombinátokat fenntartani. A dzsungel és a nagy folyó bőven többet ad mint ami kell. És annak a jó részét még házhoz is szálltja. De hat nem ők az egyetlenek akik szenvednek a széllel szembe végzett erőfeszítésnek arra hogy ahelyett ami van, és amit az élet ad, végtelenül elfáradjanak hogy valami mást kicsikarjanak belőle. Gyönyörű volt amúgy az este a kikötőben. A képen csak egy kis része látszódik, de az életemben meg nem láttam ekkora szivárványt.Én is így vettem észre és többektől hallottam itt is, hogy történt előrelépés tisztaság terén, és ez nagyon jó. Még a kikötőben sem volt súlyos a helyzet. Ott persze egészen más kajákat lehet látni, mint a városban, vagy a piacon, vagy ezeknél a streetfood árusoknál. Teknősök,teknőstojás, aligátor, kajmán. Én szeretem és néha eszem is tojást, szóval a szembelevő szigeten élő óriás teknősök tojását megkóstoltam már anno. Szóval itt igazi változatosság van. Habár az Amazonas medence óriási kiterjedésű, meg az éhes civilizációk harapásai után is, nem mindenhol terem ennyi étel, vagy egyáltalán bármi is. Ha jól emlékszem 12,5 millió négyzetkilométer. Az nem kicsi. Az nem kicsit nem kicsi. De nem terem mindenhol fürtökben a terülj terülj asztalkám. De itt, a kedvező fekvésnek, és valamennyi , a helyi klímával kompatibilis növény termesztésnek, van kaja bőven. Ahogy egyszer egy barátomnak találtam mondani, szerintem az a titka a dolgoknak hogy nincs hova menni, nincs kijárat. De attól még lehet dörömbölni. Félelmetesen ügyesek a gyerekek itt. Ma az utcán láttam persze ilyen 5 év körüli cigiárus kisgyerekeket. Hogy ne csak cukikat mondjak. A kikötőben mindenki ért nagyjából az egészhez, de összedolgoznak, és nagyon gyorsan küld a nagy folyó valamit. Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik 0 Szólj hozzá!
A kikötőben ma megértettem milyen értelmetlen dolgoktól tudnak elfáradni emberek. A saját szememmel láttam ahogy gyerekek, a parttól legfeljebb egy méterre dobták be a hálójukat, meg egyszer mondom, a kikötőben, és nagyjából egy perc alatt több halat is fogtak. És akkor kínlódnak ezekkel a húskombinátokkal, mert ahogy máshová, ide is behurcolták a csirkét, disznót, marhát. Gondolom nem tőlem várto
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.