Lementem a partra, itt ezek a kunyhók úgy vannak építve, hogy lebegnek a vízen. Van ahol van áram, ezt a hangos zenéből biztosra lehet tudni. Ilyen cifra hangon nem hallottam meg tyúkot elcsalni egy perui kakast a többi tyúktól a málnásba. :))
A vendéglátóim nagyon kedves emberek , a Senora ma megmutatta hogy lehet három méter magasra, vállfával fellógatni mindent hogy valóban megszáradjon. Egy klíma nélküli házról beszélünk, ahol az azt körbevevő város csekély 80-90%-os páratartalommal dönget alapból. Egy botot használt, aminek a végébe két szöget vertek. El se akartam hinni. A lelemény mindenhol, amire az élet olykor igen kemény sodrása készteti a helyieket. Kicsit beszélgettünk is, a hölgy csak spanyolul, nagyon vicces iskola, olyan kedves ember hogy az nem igaz, a férje, aki egészen idősnek néz ki, tud egy kicsit angolul. Olyan hetven évesnek tűnik. Ma láttam először kalap nélkül. Koromfekete a haja. Ha az új-mexikói hangulat nem lenne elég, szemben két háznyira van a rendőrség, reggeli teázás és szivarozás közben jöttem rá. A helyiek dohánya eszméletlen erős.
Ma egy itt élő barátom bemutatott egy eszelős kinézetű ötven-hatvan éves , vicces, rommá tetovált hippi bácsinak, akinek Nautában, a szomszédos kis faluban van valami kecója. Majd szombaton megnézzük. Ez az a kis falu ahol Aniával már voltunk, most újra megnézzük, jó levezetés lesz a pénteki házi feladat felkérdezés után.
Ücsörögtem a földön a shipibo nénikkel, egész nap ezeket a szőttes cuccokat készítik. Tegnap este ahogy visszajöttünk a városba kijöttem a partra. Ez mondjuk nagyon relativ, és elég nagyvonalú is, de van egy rész, amit bulvaro-nak hívnak, itt az egyik oldalon kávézók, éttermek vannak, teraszokkal, nyilván elsősorban külföldieknek, egy széles sétáló utca ahol ilyen óriási karneválozás van esténként, az utca másik oldala pedig az Amazonas partja. Gyönyörű. Találkoztam este az egyik helyi haverommal, egy brazil sráccal, kurva hosszú raszta hajjal, emblematikus 'ő biztos nem fog senkit kinyírni" arc, hogy árnyaltan fogalmazzak, Derékig érő raszta haj, szakáll, és egy fura hegedű. Vele már játszogattunk itt a parton. Kurva jó volt. Tudjátok , a hely (nem fizikaira gondolok) ami választott engem olyan érdekes. Ide kell jönnöm, és itt leülök a padra,és a srác énekel velem, hegedül. Mesélte hogy a Santo Daime-s arcokkal nyomul. Ez egy nagyon vicces brazil szinkretikus egyház, olyan "sámán-keresztény", haha.
Szóval látom hogy két helyi fiatal lánnyal beszélget. Ő itt külföldi, de mégis idevalósi. Persze, beszél spanyolul is, nyilván (nem minden brazil, főleg hogy ők büszkék a nyelvi kívülállásukra a kontinensen), nevetgéltek, viccelődtek a csajokkal. Ilyet csak helyiek, vagy majdnem helyiek csinálnak. A lányok nem barátkoznak külföldiekkel. De mivel a haveromhoz mentem oda, csak kíváncsiak lettek, az egyikőjük picit beszelt angolul, ami inkább spanlish volt, de megértettük egymást. Nálam volt a guitarinho-m, és kerték hogy játsszak valamit. A hegedűs sráccal sikerült valami egészen jót összehozni, persze halálos döbbenet, hogy úgy "beszelek spanyolul" hogy az nekik nagyon vicces...és érthetően, folyékonyan énekelek....:))
Azt jó tudni, hogy alapvetően ezek a sámános dolgok itt annyi embert érdekelnek az összlakosságból, mint odahaza, azaz egy sörözgető latinót nehezebb lenyűgözni a Sirenita Bobinsana-val, hogy úgy mondjam. De olyat énekeltem ráadásul aminek gyönyörű a szövege is, nagyon meglepődtek, és tetszett nekik. Utána mondtak, hogy menniük kell, a brazil sráccal olyan jó latinosan tíz percig búcsúzkodtak, aztán neki két puszit, mind a kettő lány, aztán nekem is. Nagyon meglepődtem, értem hogy odahaza ez egy semmi, de itt teljességgel lehetetlen dolog. Ezek nem felforrt vérű huszonéves chica-k voltak, vagy olyanok akiket amúgy megnéznék, hanem ilyen tizenhat-hét éves diáklányok. Itt a társadalmi szokások eszméletlen zártak, nem Szaúd Arábia, de ilyen amerikai filmes stílusban itt egyáltalan nem lógnak a helyi lányok külföldiekkel. Nem barátságtalanok, nem félnek , de tartózkodóak. Sajnos a divathullámok ide is elértek, láttam kinn óriás plakátokat az erőszakolók miatt. Helyi lányokat minden bizonnyal eddig is erőszakolgattak néha a helyiek, de úgy hallottam,hogy ezt a külföldiek is gondolták kipróbálni, úgyhogy sok helyen ki van írva hogy bebasszák a börtönbe aki nőket molesztál. Szóval ők idegenekkel visszafogottak. Gondolom a két csajnak egy jó bátor estéje volt, mert persze amennyire kerülik a külföldieket, és nem feltétlenül vannak odáig értük - titkon azért mind külföldiekről álmodnak.
Az a pár helyi haver akiktől nem veszek semmit, de mégis szeretnek együtt lógni, meséltek sokat. Nagyon nehéz itt valakit találni aki beszel angolul, és semmit nem akar eladni. De ők meselik azokat a kiegészítő sztorikat amitől minden teljesen más fényben tűnik fel, és amit persze nem lehet kiguglizni.
Szóval odahaza két perc múlva elfelejtek egy ilyen apróságot, de itt tudom hogy ez teljesen más. Kis dolgok. És egyre kevésbé kezelnek gringónak (ha tíz évet itt élnék se lennék "idevalósi" , de sikerült gyorsan helyre igazítani a dolgokat az elejétől.
Ahogyan sokaknak ismerős lehet dél kelet Ázsiából, itt is indulhat a nap egy Noé stilusú, "utánam özönvíz"-zel, fél óra múlva tök száraz, majd újabb fél óra múlva tök forró.
Szép az élet. Tervezzük az expediciónkat, és este vendégségben alvás. A naplemente pedig sehol nem varázsol el úgy mint itt. Hamarosan betakar Éj anyánk.